Üzbegisztán varázslatos világ. Ősi iráni és török kultúrák bölcsője, a Selyemút fontos állomása, majd szovjet tagköztársaság, jelenleg muszlim többségű demokrácia. 

Földrajzilag az Aral-tó mélyedésétől a Tien-Sanig húzódik, a Kizil-Kum sivatagot keleten hirtelen felváltják a négyezres hegyek. Ötször akkora ország mint Magyarország, több, mint 30 millió lakossal, akik főleg üzbégek, mellettük élnek még az oroszok, kazahok, tadzsikok, tatárok, karakalpakok.

A fővárosa Taskent, ami Közép-Ázsia központja. A Selyemút egykori jelentős városa, tele az iszlám építészet emlékeival, de 1966-ban földrengés pusztította el a települést. Ekkor szovjet mintavárosként építették újjá. Az ország vallási központja, található itt egy iszlám egyetem, megtekinthető a Világ legrégibb Koránja, és a mesés Kelet forgatagába találhatjuk magunkat ha ellátogatunk a bazárba. Érdemes megkóstolni a nemzeti specialitást a plovot. Ez nem más, mint rizses-birkahúsos-zöldséges étel, olyasmi, mint a mi rizseshúsunk. 

Szamarkand a világ egyik legrégibb városa, 3 évezred szaladt át rajta, az UNESCO a Világörökség részévé választotta. Sokan beszélik itt a tadzsik nyelvet, ami a perzsa nyelv egyik változata. Itt épségben megmaradtak a középkori iszlám építészet remekei, amit Taskentben a földrengés romba döntött. 

A helyi piac kihagyhatatlan. Itt a pékek érdekes módon sütik a lepénykenyeret, egy boltozatos kemence belsejében a boltív alá tapasztva sütik a tésztát.

Az Aydar-tó Üzbegisztán második legnagyobb tava. Itt a partján még nomádok élnek, akik jurtában laknak, tevéket tartanak és vándorolnak a legelőterületeket váltogatva. 

Buhara szintén ősi település, hasonló fejlődést járt be, mint Taskent és Szamarkand. Többszáz mecset található itt és medresze, vallási iskola, valamint az ország legmagasabb, 47 méteres minaretje. 

Khíva (Híva) oázisvárosa szintén a Világörökség része, Ichan-Qala óvárosa semmit nem változott az évszázadok alatt, a sikátorokban bolyongva a régi mesék birodalmában érezhetjük magunkat. A Nyugati világ számára először Vámbéry Ármin adott információkat a városról, amikor itt járt a 19. században. 

Az Aral-tó eltűnése a 20.század egyik legszégyenteljesebb katasztrófája. A szovjet vezetés hatalmas gyapotföldekről álmodott a sivatagban, ehhez volt szükség az Aral-tavat tápláló Amu-darja és Szir-darja vizére. Az öntözés hatására a terület elszikesedett, terméketlenné vált, a tó pedig szépen lassan kiszárad. 

Te is álmodoztál már, hogy eljuss a mesék Közép-Ázsiájába? Szeretnéd, hogy az álom valósággá váljon? Most megteheted!

Képek: Bodon Pál