Richmond Park, a 8 Royal Park legnagyobbika, egy 3 méteres téglafalakkal körülvett oázis DNY-London házrengetegében. Mintegy ezer hektáros természetvédelmi terület a hatalmas városban, ahová emberek ezrei járnak, pihenni, sportolni, vagy a csodálatos élővilágot fotózni.

A Park a 17. században jött létre, akkor még csak l. Károly királyi vadasparkjaként, ahonnan teljesen kizártak mindenkit, hatalmas téglafallal vették körül és 1500 szarvast telepítettek vadászat céljára. Cromwell idején a nép jogot kapott a használatra, ennek eredményeképpen nemcsak tűzifát gyűjthettek (ez a királyi jog a mai napig él Angliában, bárki szabadon gyűjthet lehullott száraz ágakat a királyi erdőkben), hanem kiirtották a szarvasokat is. A királyi hatalom visszatérésével a bejáratokhoz őrök kerültek, erősen korlátozták a bejutást, Franciaországból ismét telepítettek szarvasokat.

A köznépnek nem nagyon tetszett ez a visszalépés a szabad használatban, és egy évszázadba tellett mire sikerült kibulizniuk, hogy ismét használhassák a Parkot. A mocsarakat ekkora már lecsapolták, farmot is volt itt, de a sovány gabonatermés miatt, inkább legelőket létesítettek. Az 1800-as évek elején például nemcsak szarvasok, hanem bárányok, juhok, tehenek és lovak is legeltek itt. A két világháború idején itt légvédelmi bázisok üzemeltek, hiszen innen jól rálátni London belvárosára. A Park manapság a rekreációt szolgálja, futók, kutyasétáltatók, lovasok ezrei róják a parkot, van golfklub, lovaspóló pálya, sárkányeregető rét, kijelölt modellhajó kikötő, télen pedig jégkorcsolyázni is lehet ha az időjárás engedi. A Park a Korona tulajdonában van, és itt található a Királyi Balettintézet is a White Lodge épületében. 

A Robin Hood kapunál egy lovarda található, innen lehet lóval bejárni a hatalmas parkot, külön ösvények vannak a lovasok számára, puha homokkal felszórva, hogy kíméljék a lovak patáját.

A Park legegzotikusabb lakói az örvös sándorpapagájok. Örök rejtély marad, hogyan került ide ez a trópusi faj, amelyik Nyugat Afrikában és Indiában őshonos. A legenda szerint az 1950-es években egy Tarzan filmet forgattak a Shepperton Studioban, és a forgatás során a mellékszereplő madarak ketrece egy baleset miatt összetört és huss...! Nagyon jól alkalmazkodtak az itteni klímához, szépen szaporodnak. 

Ősszel teljesedik ki a Park igazi szépsége. A levelek színesre változnak, köd borítja hajnalban a tájat, de még melegek a nappalok. Ekkor törnek rá a szarvasokra is a hormonok. Az itt élő mintegy  650 dám- és gímszarvas populáció lázban ég: itt a szarvasbőgés ideje. Messzi tájakról is jönnek fotósok erre az alkalomra, hiszen nem mindennapi, hogy egy 8 milliós város egyik parkjában bőgnek és verekszenek a szarvasok, az embereket egészen közel engedve magukhoz. Felejthetetlen élmény minden év októberében a szarvasbőgés. A nyughatatlanul kóborló bikák öblös bőgéssel hívják próbára a többi bikát. Ha létrejön a párbaj, akkor a tekintélyes aganccsal rendelkező több mázsás állatok hosszú perceken keresztül próbálnak felülkerekedni az ellenfélen. Ekkor már bőgés nélkül csatáznak, csak az agancsok csattogása hallatszik a kihevült kanok körül. A gyengébb szarvas menekülőre veszi, ezzel el is van intézve a dolog, többnyire vér nélkül. A diadalittas győztes ismét hangot ad dicsőségének, forradásokkal teli párolgó teste még remeg az erőfeszítéstől.

Kétségtelenül a Park legszebb része az Isabella Plantation. Ezt a kis zárt kertet az 1950-es években kezdték el kialakítani. Ma rododendronok, azáleák, kaméliák, magnóliák és csarabok pompáznak itt, patak folyik a kertben vízi növényekkel partján. Van itt több tavacska is rengeteg vízimadárral.