„Csakis egy ilyen fenséges hely lehet a világ közepe!” – kiáltott fel 1876-ban James Bryce brit politikus és tudós, mikor megmászta az Ararát 5136 m magas csúcsát.

Az Ararát első hivatalos megmászója 1829-ben Johann Jacob von Parrot német professzor volt, az első nem hivatalos pedig Noé, aki bárkájával 150 nap hánykolódás után itt feneklett meg és innen népesítette be újra a Világot.

Ez a vulkáni kúp a szomszédos „kisebb”, háromezres kopár hegyek fölé magasodva, hófehér jégsapkájával valóban úgy tűnik, mintha a világ legmagasabb pontja lenne. Egy fenséges hegy, mely tökéletes formájával megfogja az ember fantáziáját. Bár az örök hó és jég birodalma napjainkban már csak 4000 m fölött kezdődik, de a jégsapkából a völgyek felé kúszó 12 gleccser még ma is bővizű patakokat táplál, melyek az életet jelentik a hegy lábánál elterülő félsivatagos vidéken, ahol a történelem során hatalmas birodalmak emelkedtek föl és buktak el.

Sziklák Dogubeyazit mellett

Ez a felföldi terület szervesen kapcsolódik a tőle délre elterülő Mezopotámiához, amelynek történelmi városaival szűk hegyszorosok kötik össze. Ma is e folyóvölgyekben visz a meglepően jó minőségű országút – de a modern völgyhidakról letekintve láthatjuk a múltból itt maradt szamárhátíves kőhidakat, és az elhagyott hánokat, karavánszerájokat, azaz az ősi selyemút országúti pihenőit.

Kopár hegyek a Van-tó mellett

A hegyek tetején várak, ezeregyéjszaka meséit idéző kastélyok, elhagyott örmény kolostorok, középkori dzsámik karcsú minaretjeikkel - mind-mind a történelmi időket idézik.

Hosap vára

Ishak pasa saray

Ennek ellenére kevés turista jár erre, itt, a világvégén. Ez nem is csoda: hiszen a török, örmény és iráni határvonalak közé beszorult terület messze esik a Török Riviéra nyüzsgő tengerpartjaitól, és nem éppen túl kedélyes a török és a kurd viszony sem.

Ahdamar kolostor a Van tavon

Adilcevaz dzsámi

Pedig az utóbbi években a helyzet normalizálódott, lehűltek a kedélyek, a katonaság is eltűnt az utcákról, az őslakos kurdok pedig egyre szélesebb körű kisebbségi jogokat élveznek. A városok és az utak őrült tempóban épülnek, és megújult Van város reptere is – így Isztambul már csak alig két óra. De talán nem is baj, hogy ez a vidék nem jutott a tengerpart sorsára: így a magunkfajta utazó elmerülhet kelet varázsában, nyugodtan szürcsölgetve teáját a sarki teázó előtti kisszéken, vagy ajrant (enyhén sós joghurt) iszogatva a nomád kurdok sátraiban.

Tuspa vára Vanban

Ezután a délutáni hőségben egy kis öntözött oázis-városka nyárfái alatt kebabot eszegetünk, majd a hűvös esti órákban a müezzin imára hívó éneke alatt fürdünk a Tendürek-vulkán gejzír-mezőinek gőzölgő termálvizében.

És ha beleuntunk a keleti fűszerek illatától terhes nyüzsgő bazársorok hangulatába, megmásszuk a népek szent hegyét, az Ararátot. A havas csúcsról letekintve elgyönyörködünk az alattunk elterülő világban, és önkéntelenül kiáltunk fel, mint James Bryce: „Csakis egy ilyen fenséges hely lehet a világ közepe!”

Hotel Ararat

Indulás a csúcsra

Fotók és szöveg: Klein Dávid   Még infóért kattints ide!

Kalandozz a Facebookon is!