Ki ne hallott volna az Andok fenséges hegyláncáról, amely Amerika hatalmas képződménye? Részét képezi a bolíviai Altiplano is, amely egy bőven 3000 méter felett elhelyezkedő sík terület, még magasabb hegyekkel övezve, és lagunákkal tarkítva.

Kalandunk egy szürke hétköznap kezdődött, amikor megérkeztünk a chilei-bolív határhoz, 4400 méter magasan. Itt próbáltunk zökkenőmentesen átesni a határvizsgálaton, de sajnos nem sikerült. Az uniós polgároknak egyébként ingyenes ügyintézés, rögtön fizetős lett, mivel magyarok vagyunk és magyarok szerették volna megdönteni a szeretett Evo rendszerét. Mikor közöltem nem fizetek, közölték, akkor nem engednek be. Megvolt a hangulatom aznapra...

Ezek után felpakoltuk zsákjainkat a várakozó terepjárókra, amelyek viharvert öreg jószágok voltak, de belül kényelmes ülésekkel. A külalak ne tévesszen meg senkit, ezek nem Toyota, hanem bolív gyártmányú Toyosa gépek. El voltunk látva elegendő vízzel, üzemanyaggal, pedig csak 3 napi útra indultunk, viszont ha az Altiplanón elfogy valami, azt elég nehéz beszerezni a kietlen kősivatagban.

A csapat elég nemzetközi volt, főleg európaiak vették igénybe ezt a szolgáltatást. A Dakaros matrica is helyénvaló, mivel ezen a tájon vezet újabban a Dakar rally útvonala. 

Ezután hosszú kocsikázás következett amely során néha megálltunk, sétáltunk egyet a tájban, vagy megtekintettünk egy-két érdekesebb sziklaformát. Utunk folyamatosan 4500 méter felett haladt, így elég hamar beindult a hegyi betegség. Émelygés, légszomj, szédülés, hányinger, kb olyasmi mikor az ember egy tisztességes 3 napos lagzi után szokott másnapos lenni. 

A méretarányokat jellemzi, hogy a háttérben levő hegy a Licancabur picit alacsonyabb, mint 6000 méter!

Az út csúcspontja (szó szerint), 5100 méteren volt, ahol állítólag kiszálltunk megtekinteni egy pár vulkáni utóműködés nyomait mutató fumarolát, bár nem nagyon emlékszem rá... Az émelygésnek akkor sem lett vége mikor megérkeztünk a térség egyetlen településére, ahol az éjszakát töltöttük. 

Nem volt egy nagy település, pár házból állt, volt egy hostel, ahol az éjszakát töltöttük, valamint ez a kisbolt, ahol a tulajdonos család élte a szokásos hétköznapjait. Beszélgettek, kajálgattak, valamint ezt az übercuki kis lámát terelgették a vásárlók között és néha cumisüvegből etették. 

http://www.eupolisz.hu/peru_santa_cruz_trekking_machu_picchu