Kubában alig van wi-fi, általában beszélgetnek az emberek. Santiago de Cubában internet csak a főtéren, 3 CUC (3 USD) egy óra, a közösségi tér új értelmet nyer itt, a tűző napon, facsemeték menedékében nézik a telefonokat, laptopokat. Leülök, hasít a net. Letöltöm a Tordo-könyvet, letöltöm a Moby Dicket, olvasom. Írni nem nagyon lehet ebben a hőségben.

Másnap hajnalban kelek, hogy még a hőség előtt kezdjem. Irma néni háza hatalmas, a 17. század végén épült, 5 méteres belmagasság, mesterségesen beszuszakolt, vékony válaszfalak, a szomszédomtól egy szárnyas ajtó választ el, a szuszogását hallani. Jómódú család, a szoba előtt a szellős fogadótérben töménytelen porcelán, köztük két életnagyságú, merev tekintetű porcelándog, azoktól kissé tartok. Hajnalban kelek, olvasom a Memory Hotelt, olvasom a Moby Dicket, írom a kritikát. Fél hét körül hatalmas robaj, csörömpölés az előtérből. Hátha az egyik porcelándog dőlt el, de csak egy nagyobb, jellegtelen tál hullott le a falról.

Délelőtt könyvtárba megyek, Fidel y la religion (Fidel és a vallás) c. könyvet szótárazom. A könyvtár szép, lepukkant koloniális épületben van. Mennyezetig nyúló, kopott, barnult polcok, mulatt könyvtárosok, be se kell iratkoznom, mutatják, hova üljek. Egy spanyol-angol szótár kéne, a néni bizonytalanul indul meg a polcok felé, én meg kiszúrom Gáldi László Spanyol-magyar szótárát. 1968-as kiadás, barnult lapok, grafit széljegyzetek magyarul. Örömmel mondom a néninek, hogy hát van itt spanyol-magyar is, elnézően mosolyog. (Kubában, a legtöbb latin-amerikai vagy karibi országgal szemben, tudnak a magyarokról, campo socialista, és mi lett veletek, mióta kiléptetek a KGST-ből? szokták kérdezni. Jobb lett? Rosszabb lett? Hosszú beszélgetésekbe lehet így belefutni.)

Bayamoban a szállásadóm erős felsőtestű, alacsony férfi, egyik szeme üvegszem, beszélgetünk, néhány irányított kérdés, és már benne vagyunk a világpolitika kellős közepében. Hevesen gesztikulálva mondja, hogy a „rendkívüli idők” politikájának nagy harcosai az ő generációja, hogy ez az ország az ő generációjának köszönheti, hogy túlélte a válságot, és hogy Kuba most is erős, szilárd hatalom. Hihetetlen szuggesztivitás van abban, ahogy beszél róla, mély hit. Hisz abban, hogy Kuba valóban egy utolsó bástyája a kapitalizmus elleni harcnak, és ha győzni nem is, de ellenállni az utolsó leheletig.

Egy másik beszélgetés Havannában, tenyeres-talpas mulatt asszony a szállásadóm, mikor megtudja, hogy külföldi vagyok, elkezd lassan, hangosan beszélni, mindent el is mutogat, hogy biztos értsem, négyszer mutatja meg, hogy működik a kulcs meg a meleg vizes bojler. A bojler használatának ismeretét demonstrálnom is kell. Sikeresen gyújtom be, ő meg elismerően pislog rám, egész ügyes. A férje csendesebb, leültetnek, kérdeznek, kérdezem őket. Meglepődnek, hogy tudok egy-két infót az országról. És belendülnek, a kettős gazdaságról beszélnek, hogy lehet ilyen idióta egy ország, kérdezi a nő, hogy láttam-e már hasonlóan idióta országot? Mondom, hogy hasonlót láttam, már kóstoltam is. A beszélgetés közben a nő hirtelen felpattan, becsukja a folyósóra nyíló ajtót, jobb vigyázni, ki mit hall meg, néz rám.

Havannában, a forradalom múzeumában van egy időszakos kiállítás, itt már a látszatra se figyelnek, minden lerohadt, mocskos, kopott, beszegelt ajtók, bedeszkázott ablakok. Vagy pont ez a cél. Fent egy különterem, Che Guevara és Cienfuegos emlékére, van néhány tárgy, Che pipája, sapkák, stb. De a leglehengerlőbb egy kettős szobor, ahogy a dzsungelben haladnak előre, Che és Cienfuegos, azzal a szobortechnikával készült, mint nálunk a ’70-es években az ősember-rekonstrukciók, csúnya, elnagyolt, élettelen. De mennek a dzsungelben, zöldes fények világítják meg a forradalmárokat. Nem bírok betelni a látvánnyal, végül rám kapcsolják a villanyt, még csak 4.36 van (5-ig vannak nyitva), mondom a hölgynek.

Igen, fiatalember, de még le kell mennie, hogy megnézze az első emeletet, nem lesz ideje. De, mondom, az első emeletet már láttam. Nem baj, akkor is le kell mennie, itt fönt bezárok.

Nehezen szakadtam el az ősemberré maszkírozott Che és Cienfuegos szobortól, de végül levonszoltam magam a földszintre. Megérte! Négy többméteres karikatúra a falon, négy kretén, Batista, Reagen, öreg Bush, ifi Bush (ő horogkereszttel a sisakján), így hivatkoztak rájuk, kretének, akiknek sokat köszönhet Kuba népe, minden kretén érdemei szerint méltatva.

Mindez kb. egy hónappal Obama érkezése előtt.

A szerző: Borbáth Péter író, költő, műfordító, túravezető, filantróp,... 

Kedvet kaptál? Katt