2016. okt 19.

Hajóstoppal az Atlanti-óceánon

írta: A nick már létezik, válassz másikat!
Hajóstoppal az Atlanti-óceánon

Bálnavonták találkozása tilos!

p5100266.jpg

Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor Közép-amerikai bóklászása közben elfogy a pénze és szeretne hazatérni. Így esett velem is, ennek fejleménye ez az elbeszélés. Mivel a google ugyebár a barátunk, kiderítettem miként lehet a legköltséghatékonyabban eljutni Mexikóból Európába, hisz az olyan kis picike kontinens, egy héten belül ott vagyok bárhol stoppal. Legalábbis a fejemben ez volt.

dscf1497.jpg

Sikerült is találnom egy 15m-es vitorlást, ami a Fairwinds névre hallgatott, megbeszéltem a skipperrel hogy Nassauban találkozunk. Néhány nappal előbb értem oda a találkára, de semmi probléma, eltelik az hamar a Bahamákon :)

dscf1458.jpg

dscf1466.jpg

dscf1467.jpg

Maga a hajó egy több, mint 20 éves vitorlás a német hadsereg számára épült megrendelésre, majd innen szerezte meg kapitányunk, aki egy Norvégiában élő svéd fiatalember. A legénység 4 főből állt, köztük én is, így teljes létszámmal öten indultunk neki az Atlanti-óceánnak. Azért volt ennyi emberre szükség, mert bár fel voltunk szerelve mindenféle technológiai csodával ami a tengeren kellhet (gps, tracker, jeladó, rádió, zseblámpa…), de automata pilóta nem volt a fedélzeten, így egy-egy átkelésnél valaki folyamatosan a kormány mögött volt és tartotta az aktuális irányt. Meg amúgy sem rossz ha valaki mindig ébren van…

dscf1404.jpg

dscf1433.jpg

img_5068.jpg

A legénység egyébként kikötőről-kikötőre változott, meglepő mennyire használható ez az utazási forma a szigetek, vagy akár kontinensek között. Nekünk magyaroknak, - ugyebár nagy tengeri-nép volnánk, - ez gyakorlatilag eszünkbe sem jut. Így történt, hogy amikor én csatlakoztam, volt velünk egy amerikai, egy ausztrál és két norvég matróz, a végére ebből lett két amerikai egy dél-afrikai meg én. No és persze ki nem hagynám kedvenc tengeri-kutyánkat Vilda-t, az egy éves keverék szukát aki ~3hetes kora óta a fedélzet őrzője! 

p6210303.jpg

Az első szakasz amit megtettünk, Nassau-ból St George`s-ig tartott. Kalkuláció szerint 5-6 nap alatt tettük volna meg, nos ebből a Kanadából érkező front miatt lett 12. Kis szembeszél, kis hullámok és rájöttem, hogy nem vagyok a tengeri-beteges típus, ami azért hasznos, ha az ember egy hosszabb útra vállalkozik egy hajón.

dscf1398.jpg

p6200296.jpg

Mire beértünk a Bermuda-szigetekre a front nagyjából továbbvonult KDK-felé, ahol viharrá erősödött. Arra az elhatározásra jutottunk, hogy jobb a kikötőben megrekedni, mint a nyílt tengeren, így vártunk 8 napot. Volt idő túrázni, strandolni, berúgni. A sziget(csoport) egyébként meglehetősen zsúfolt, 2-3 parkosított területen kívül be van építve. Két nap alatt kényelmesen végiggyalogolja az ember, ha kíváncsi reá. 

dscf1412.jpg

dscf1422.jpg

img_5083.jpg

img_5089.jpg

Az Azori-szigetek magasságára érve mind az óceán, mind a levegő hőmérséklete érezhetően lecsökken. Természetesen ez a karibi-hőmérséklethez szokva kellemetlenebb volt kicsit, de mint tudjuk Nyugat-Európa még így is örül neki télen. Horta kikötőjében két és fél nap eltöltése, meg egy jó zuhany után folytattuk is utunkat az Angol-csatornát célbavéve.

dscf1565.jpg

dscf1581.jpg

img_5060.jpg

dscf1595.jpg

dscf1573.jpg

Hogyha az ember egy kisebb hajón utazik az óceánon, nyilván eszébe jut a gondolat, hogy milyen lehet/vagy éppen mit csinálna, ha a hajó, ami a „stabil” pont elsűllyedne. Statisztikailag ez alapvetően háromféleképpen történhet meg. Első: viharba kerülve szél/hullám megrongálja a hajótestet, léket kap...stb. Második: teherkonténerre való ráfutás általi hajótörés. Harmadik: Bálna elütése. Nos, nekünk sikerült az utolsó opciót bevonzani, az Azori-szigetektől kb ~900tengeri mérföldre Északkeletnek elütöttünk egy ámbráscetet. A bálnáról további információt nem szereztünk, de mivel másfélszer nagyobb volt lélekvesztőnknél, mind méretben mind súlyban, valószínűsíthetőleg súlyos baja nem esett. Azóta mindig vigyázok az alvó bálnákra! Szerencsére a hajótest léket nem kapott, ellenben a hajócsavar, és az azt hajtó tengely eltört, így a legközelebbi kikötő, Cork-felé vettük az irányt. Még 6-7 napi vitorlázás után elértük a kontinenst, ahol a hajó szárazdokkba került, én pedig néhány nap után visszatértem abba az országba, ahol a többség magyarul beszél.

dscf1616.jpg

Az átkelés így összesen 62 napba telt, különböző külső hatások (szél, vihar, bálna…) 2 héttel elcsúsztunk a tervezetthez képest de nyilván aki pontos akar lenni az repül, nem hajókázik.

Mert ugye utazni jó, ez csak egy elbeszélés arra, hogyan is lehet szervezni a dolgokat. Meg lehet találni a kevésbé konvencionális utazási formákat, melyek minden bizonnyal több kalandot rejtegetnek, mint az ember azt el tudná képzelni, csak a saját félelmeinket kell leküzdenünk.dscf1603.jpg

Kalandorunk és fotósunk:

Stenszky János, https://www.facebook.com/kisstheskyonyourway/

 

Szólj hozzá

közlekedés sziget tenger kaland hajó Atlanti-óceán Latin-Amerika